1943. március 30-án született Győrött. Hegedülni, csellózni és klarinétozni tanult. Első klarinéttanára Baritz Ferenc volt. Apja 1957-ben katonazenésznek adta, az ETI zenekarába került. Ugyanebben az évben felvették a Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol három évig, nyugdíjazásáig Váczi Károly volt a tanára, utána Váczi Gyula tanította. Az ETI zenekarától való távozása után a Zenész Tiszthelyettesképző növendéke lett, majd 1967-ben leszerelt a katonaságtól. Ezalatt az idő alatt már sokat komponált. Zeneszerzést Kistétényi Melindától és Kiszely Gyulától tanult. Egyik első művét, a Karácsonyi Szimfóniát 1963-ban mutatták be egy mise keretében, egy katonazenészekből álló zenekarral. 1968-tól már egyre több zenéjét tartotta vállalhatónak. Közülük a legsikeresebbnek a szólószonáta sorozat nagybőgőre irt darabja bizonyult. Ugyanezt a művet Saru Károly nagybőgőművész, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának docense vitte el Montag Lajoshoz, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola budapesti tanárképző tagozatának nagybőgő tanárához, aki Rómába vitte. „Primo segnalato” oklevelet kapott rá egy nemzetközi zsűritől. Ugyanezt a művet később a Nemzetközi Nagybőgős Társaság sok kortárs mű között „excellent, the best for competitions, festivals, and concerts” jelzővel illette. 1968-ban felvették a Debreceni Filharmonikus Zenekarhoz, ahonnan zeneakadémiai tanulmányai miatt jött el. 1973-ban végzett klarinét szakon, jeles minősítéssel. 1970. április 1-jétől tagja lett a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekarnak, ahonnan 1994-ben ment szakmai nyugdíjba. Több helyen tanított, alaptól a főiskolai szintig. 1979-1991-ig a Szegedi Zeneművészeti Főiskola adjunktusa volt. 1996-ban kezdett el tanítani a Monori Budai Imre Alapfokú Művészeti Iskolában, ahol előbb tanszakvezető, majd később igazgató lett. 1991-ben alapította meg az Alkotó Muzsikusok Társaságát, melynek 2018-ig elnöke, 2022. december 13-án bekövetkezett haláláig tiszteletbeli elnöke volt.